A sport mentén szerveződött az egész életem, de nem csak az enyém, hanem a szüleimé és a testvéremé is. Kisgyerekként kezdtem el triatlonozni a nővérem, Eszti hatására.
A triatlonos családunk megszokott megszokhatatlan programja volt a hajnali 5 órás kelés. Úszással indult a nap. Ide apu vitt minket minden reggel. Edzés után rohanás a suliba, ahova persze mindig kezdés előtt 2 másodperccel estem be. Nem titok, hogy számomra leginkább félálomban zajlottak a tanórák.
Anyu és a nagymamám szerepe is elengedhetetlen a sportsikerekben, ők főztek rám nap, mint nap, és segítettek, amiben csak tudtak. Anyu kitartóan támogatott a tanulásban is.
A hétvégi közös tekerésekre apu kísért el, és segített át a nehézségeken (ma is részben), ha nem bírtam a tempót a többiekkel.
A nyári versenyeket hétről hétre különböző helyszíneken szervezték szerte az országban, ahova szintén együtt kerekedtünk fel a családdal. Mindenkinek megvolt a saját feladata egészen a versenyig. Ezután pedig már nyaralásként és közös családi kikapcsolódásként fogtuk fel az utazást.
Az edzői pályafutásom is otthon kezdtem anyuval. Állandóan nyaggattam, hogy mennyit és hogyan tekerjen, fusson. Aztán később őt is beszippantotta a CrossCore szeretete. Otthon, Győrben a tesóm lelkes tanítványa a helyi Yakuzában. :)
Ezt a fajta családi összetartást tapasztalom számos vendégemnél az edzéseimen is. Egyre több család, testvérpár, anya-lánya, férj-feleség választja családi program gyanánt a Yakuzát. Jó ezt látni.
Bejegyzésemben ezúttal egy igazán lelkes és kitartó anya, Melinda és lánya Eszter mesél sportolási szokásairól, a CrossCore-ról, és hogy miként ragadtak a Yakuzában.
Milyen szerepet játszik az életedben a sport? Mi motivál a sportolásra?
Melinda: Az életemben folyamatosan jelen van a sport. Gyerekkoromban sok mindent kipróbáltam, aztán 30 évig a tenisz volt a legfontosabb. Az utóbbi években újra kísérletezek. Nekem örömöt, kihívást jelent a sport; a megcsináltam – képes vagyok rá érzése és persze fontos az egészség és fittség, amit elérhetek általa.
Eszter: Gyerekkoromtól síeltem, művészi tornáztam, kosaraztam, de miután ezeket abbahagytam, nem jött más a helyükre. Kipróbáltam pár dolgot, de régóta csak kampányszerűen jártam sportolni.
Mi motivált abban, hogy elhozd a családtagodat is edzésre vagy, hogy együtt járjatok?
Melinda: A lányom régóta keresett valami mozgásformát, ami hosszabb távon is fenntartja az érdeklődését. Úgy gondoltam ezt szeretném neki megmutatni és mivel nem szeretett csoportos órákra járni, gondoltam, ha együtt megyünk, szívesebben kipróbálja. Azóta pedig valahogy természetes, hogy amikor tudunk, együtt megyünk.
Eszter: Anya találta a lehetőséget, főleg nekem, de ha már így alakult eljött ő is kipróbálni és itt ragadtunk. Mindkettőnknek másért hasznos, de nagyon megszerettük és csajos program lett belőle.
Miért szeretsz a Yakuzában edzeni?
Melinda: Korábban én sem rajongtam a csoportos órákért, szeretek a magam ritmusában edzeni. Úgy érzem, hogy itt az edzés megadja számomra ezt a mozgásteret és Milán úgy tud motiválni, hogy közben nem gyakorol nyomást. Nagyon változatosak az órák, Milán jó érzékkel tudja a csoport összetételéhez alkalmazkodva összeállítani a gyakorlatokat. Ez persze nekem okoz néha nehézséget, de kihívást is. :) Szeretem, hogy tud mutatni alternatívát, ha valami nekem nem megy és szól, ha valamit nem jól csinálok, mert tudom, hogy a sport sokat árthat is, ha rosszul csinálom a gyakorlatokat. Fontos még, hogy a dőlésszög és az ismétlésszám változtatásával szinte a napi fizikai állapotomhoz tudom igazítani a mozgás intenzitását.
Eszter: Annak ellenére, hogy korábban nem szerettem a csoportos órákat, itt ez egyáltalán nem zavar, jó a hangulat, pörgősek az órák. Milánt nagyon jó edzőnek tartom, aki változatos és hatékony órát tart, és figyel is ránk. Szeretem, hogy az eszközből adódóan különböző adottságú emberekkel tudok együtt edzeni úgy, hogy végig motivált maradok.
Milyen változást hozott az életedben a CrossCore, a Yakuza (amennyiben hozott :) )?
Melinda: A CrossCore gyakorlataiban azt szeretem a legjobban, hogy egyszerre dolgozza meg az egész testem. Talán ennek is köszönhető, hogy sokkal erősebbnek érzem magam és olyan módon formálja az izmaimat, amire nem is számítottam. :)
Eszter: Elhozta az első olyan sportolási formát az életembe, amit egy hónapon túl is kitartóan és szívesen csinálok. Változást hoz a tükör előtt és fejlődést az órákon. Hálás vagyok, hogy végre nem csak a kötelességtudat visz el edzeni. :)
Az edzéseinknek köszönhetően több generáción keresztül átörökítődik a sport szeretete. Anyák, lányaik, testvérek nap, mint nap közös sportélménnyel lehetnek gazdagabbak, ugyanakkor a közös cél a családi szálakat is erősíti.
A sport közösséget teremt, nemcsak barátit, hanem családit is.
